Ezért ne pánikolj a gyerek előtt

Hazánkban is egyre nagyobb a koronavírus okozta rémület. Sorra mondják le az előadásokat a színházak, a munkahelyek igyekeznek biztosítani a dolgozóknak a távmunka lehetőségét, és a járványügyi vészhelyzetre hivatkozva bezárnak az iskolák, óvodák is. Illetve egyre terjednek az otthon maradásra vonatkozó intelmek. Szó, ami szó, nehéz feladat megőrizni a hidegvérünket és a jókedvünket ebben a közhangulatban.

Pedig a pánik nem segít!

Persze mindent meg kell tennünk, hogy megfékezzük a járvány terjedését, és célszerű betartanunk minden útmutatást, javaslatot. De túl azon, hogy alaposan és sokszor kezet mosunk, vitaminokat szedünk, és ha tehetjük, nem megyünk ki az utcára és a gyereket sem engedjük közösségbe, nem érdemes kétségbe esni, mert a szülő pánikhangulata azonnal lecsapódik a gyermeken is.

A gyerek olyan, mint a tükör

Hihetetlen érzékeny kis receptorokkal veszi le a szülei hangulatát, kedélyállapotát (még akkor is, ha verbálisan nem kommunikáljuk). Tehát, ha te félsz, aggódsz, szorongsz, akkor biztos lehetsz benne, hogy ő is át fogja venni tőled. Akkor is megérzi és átragad rá, ha egyetlen szóval sem mondod neki. A gyermeki lélek számára pedig az aggódó, kétségbeesett, szorongó, sebezhető anya és apa egyet jelent a világvégével.

Miért hat így a gyerekekre a szülő félelme?

A gyerek számára édesanyja a legerősebb, legstabilabb bástya a világon. Az anyának varázsereje van; mellette nem fél a sötétben, illetve akár egyetlen gyógypuszi is képes elmulasztani a fájdalmat (végtelen példát hozhatnánk). Most képzeld el, hogy mi játszódik le a kis lelkében, ha azt látja, hogy anya aggódik. Anya, aki erős, bátor, most elvesztette a hitét, megingott, fél, retteg… Ez számára egyértelműen valami borzalmat sugall.

Akkor mit tehetünk?

Először is, amellett, hogy minden óvintézkedést szigorúan betartunk, ne pánikoljunk (és szándékosan nem azt írom, hogy ne pánikoljunk a gyerek előtt). Természetesen nem kell, és nem is szabad megjátszanunk magunkat, vagy tabuként kezelni a kialakult helyzetet. Lehet, sőt kell is beszélgetni róla (ahogy mindenről), de tegyük ezt tudatosan, higgadtan, ügyelve a hangszínünkre és a szóhasználatra. Nem szabad hazudni a kicsinek, de azt kell sugallnunk, hogy minden rendben van, hiszen amíg azt látja, hogy anya és apa nem aggódik, addig ő is nyugodt tud maradni.

Ismerd meg a Gourmand Gyermekprogramokat!