Testvérharc – beavatkozzunk?
Különféle szülői fórumok, Facebook csoportok és magazinok állandó témája a testvérharc: ha a gyerekek összevesznek, akkor szülőként érdemes-e, illetve be kell-e avatkoznunk. Erről ismert pszichológusok véleményét is több helyen olvashatjuk. E heti bejegyzésünkben a testvérkonfliktus témáját járjuk körbe.
Miért veszekednek a testvérek?
Akinek két vagy több gyermeke van, pontosan tudja, hogy szinte bármin képesek összeveszni. Az egyik pillanatban még békés egyetértésben játszanak, a másikban pedig már dúl a háború. A konfliktusok oka pedig igen szerteágazó, kezdve az egyszerű nem adja oda, nem segít, azt mondta rólam, hogy…tól a csúnyán nézett rám-ig.
Azt azonban szülőként tudnunk kell, hogy a csaták hátterében számos különféle külső tényező is állhat. A koronavírus-járvány alatt karantén például a legtöbb családban kiélezte a feszültségeket, hiszen az összezártság megfosztott a gyerekeket és a felnőtteket a személyes terüktől, ily módon a szabadságuktól.
Azonban nem kell ennyire speciális helyzetre gondolnunk, a fizikai szükségletekből adódó rossz közérzet is lehet oka a veszekedésnek. Ha például a gyermekek rosszul aludtak éjszaka, akkor napközben vélhetően fáradtak, nyűgösek lesznek, és sokkal gyorsabban egymásnak mennek. Ha az ebéd vagy a vacsora nem készül el időben, és a gyermekek éhesek, az is elegendő ahhoz, hogy türelmetlenebbek legyenek egymással – és máris kész a baj.
Mikor kell közbeavatkoznunk?
Erre nincs általános ökölszabály, de talán abban mindenki egyetért, hogy nem kell azonnal rendet tenni a vitatkozó csemeték között. Inkább arra kell megtanítani őket, hogy békés eszközökkel, konstruktívan kezeljék a vitás helyzeteket. A konfliktuskezelést ugyanis (mint megannyi más fontos készséget) leginkább gyermekkorban sajátítjuk el, és ha mindig a rendelkezésünkre áll egy „döntőbíró”, akkor nem tanulunk meg érvelni vagy éppen meghallgatni és megérteni a társunk (ez esetben a testvérünk) álláspontját.
Mindezek mellett persze vannak olyan helyzetek, amikor muszáj beavatkoznunk. Ilyen például, ha fizikai sérülés veszélye forog fenn, vagy durva érzelmi bántalmazás történik. Azonban a kicsik agressziójára sosem válaszolhatunk agresszióval, és attól is óvakodnunk kell, hogy a békítés során egymáshoz hasonlítsuk őket. Olyan eszközöket kell választanunk, melyek egyrészt megoldják a problémát, másrészt segítenek a gyermeknek hosszú távon elsajátítani a helyes konfliktuskezelést.
Ismerd meg a Gourmand Gyermekprogramokat!
