A legrosszabb kérdések 15, 25 és 35 évesen
Míg 15 évesen mind azt hallgatjuk, hogy „Mi a helyzet a lányokkal/ fiúkkal?”, 25 évesen jön a „Nem kéne már megállapodni/ Neked senki sem elég jó”, ami 35 évesen már ideges kopogásba csap át az asztalon: „Mikor vállaltok végre kisbabát?”
Nincs olyan kamasz, fiatal felnőtt vagy normális harmincas, aki nem vadul meg a fenti kérdésektől, és őszintén szólva ezeknek valóban csak a legritkább esetben célja a puszta érdeklődés. No de mi a gond ezekkel a kérdésekkel? Miért áll fel a hátunkon a szőr tőlük, és miért érezzük 35 évesen ugyanazt, amit 15 évesen éreztünk, amikor ezeket hallottuk?
Egyrészt mert ez tapintatlanság, másrészt mert ezeket a kérdéseket általában nem azok az emberek teszik fel, akiknek bármilyen formában közük lenne a válaszhoz. Ezzel szemben, akik igazán közel állnak hozzánk, azoknak ezt nem kell megkérdezniük, hiszen pontosan tudják rá a választ.
Kiskamaszként általában nagyobb családi eseményeken találkozunk ezzel a kérdéssel, és többnyire távoli rokonoktól érkezik, akiknek nincs más témája, és próbálnak beszélgetni. Annak ellenére is képesek ezzel indítani, hogy valószínűleg ebből a kérdésből még soha nem bontakozott ki egy kellemes csevegés. A „Mi a helyzet a lányokkal/ fiúkkal?” kérdésre minden esetben egyetlen kielégítő választ remélhet a kérdező: Semmi. És bár ezzel oda is a diskurzus illúziója, ő megnyugtathatja magát azzal, hogy megpróbált beszélgetni.
Később, a húszas éveinkben ennek a kérdésnek a helyébe a „Te hogyhogy nem mentél még férjhez/ nem nősültél meg?” lép, de ezt sem utálja senki kevésbé, és a válaszként szívünk szerint nagyjából így reagálnánk: „Semmi közöd hozzá” vagy „És te hogyhogy nem tudsz megszabadulni ettől a felesleges 20 kilótól?” Ehelyett csak makogunk valamit, mire a kérdező elintézi azzal, hogy „Ne aggódj, egyszer majd neked is összejön” – amivel aztán végképp megsemmisít bennünket. Hiszen lehet, hogy nem akarjuk, hogy „összejöjjön” vagy akár éppen egy csúnya szakítás után igyekszünk összeragasztgatni fájó szívünk darabjait.
És végül, ha ezt a két kérdést 10-10 évente átvészeljük, akkor jön az örök klasszikus: „Mikor jön végre a baba?”… de ne legyenek illúzióink, a tolakodó kérdésekből sosem fognak kifogyni a jóakaróink. Ha betöltjük a hatvanat, akkor az lesz terítéken, hogy „Neked hogyhogy nincs még unokád?”…
A legtöbb helyzetben egyikre sincs jó válasz, hiszen a jó válaszokat nyilván nem alig-ismerősökkel fogjuk megosztani.
Ismerd meg a Gourmand Gyermekprogramokat!
