Wu wei: a kínai módszer
Vajon mit találtak ki – és mit akarnak már megint tanítani nekünk a kínaiak? Milyen újdonsággal tudnak még előrukkolni? Lássuk csak… Mond neked valamit az a kifejezés, hogy „wu wei”? Mert ez bizony nem más, mint az ösztönös, természetes, élvezetes tevékenység filozófiája. De mit is jelent ez pontosan?
Csak semmi kényszer!
Jártál már úgy, hogy nagyon szerettél volna megcsinálni valamit (mondjuk egy statisztikát, egy kimutatást vagy akár egy egyszerű paprikás krumplit), de valahogy nem ment? Elszállt az ihlet, kedv talán sosem volt, kiestek a dolgok a kezedből, és úgy érezted, hogy ez a feladat teljesen felemészt? Az ember ilyenkor legszívesebben falhoz csapná a laptopját (vagy a krumplit), és kivonulna a világból. Kínai fivéreink pedig ebben megerősítenek minket: ha úgy érzed, akkor vonulj is ki a világból.
No, nem feltétlenül meditálni vagy aludni (hacsak nem épp ehhez van kedved), hanem fogj bele más, élvezetes tevékenységbe, amit örömmel végzel, ami elkap, amiért lelkesedsz, és a flow állapotában csinálod.
A wu wei lényege ugyanis a természetesség: a folyónak sem kerül erőfeszítésébe folydogálni, és közben megöntözni a növényeket, megitatni az állatokat, begyűjteni az esővizet, kiszolgálni a fürdőzőket. Légy olyan, mint a folyó: áramolj együtt azzal, amit csinálsz. Légy könnyed, légy gondtalan. Hagyd magad mögött, ami nem megy )majd visszatérsz hozzá, vagy megkérsz rá valaki mást), és foglalkozz azzal, ami örömet okoz a számodra. Ne gondolkodj, ne stresszelj, ne agyalj. Cselekedj ösztönből.
Az sem baj, ha a cselekvést nem koronázza eredmény. Ha neked valamiért jólesik, akkor hagyj rá időt magadnak, mélyedj el benne, és engedd, hogy feltöltsön energiával. A wu wei másik kulcsa a spontaneitás. A tervezés ugyanis nem ösztönből fakad, ezzel szemben a spontán döntések nagyon is ösztönösek és többnyire érzelem-alapúak. A wu wei pedig pontosan erre tanít minket: engedjük el a gyeplőt, és hagyjuk magunkat pozitív dolgok, történések és emberek által elsodorni. Kellemes gyakorlást kívánunk!
