Mi volt a suliban? SEMMI.
Miért van az, hogy a legtöbb gyerek erre a kérdésre minden áldott nap ugyanazt válaszolja?
SEMMI, esetleg SEMMI EXTRA, ünnepnapokon: SEMMI KÜLÖNÖS.
Hogyan lehet így beszélgetést kezdeményezni délutánonként, hogyan lehet erről a pontról tovább lendülni? És egyáltalán mi az, hogy semmi? Hát, valami csak volt, nem? Miért nem lehet erre a kérdésre normálisan válaszolni…?
Vegyük sorra a kérdést illető problémákat, hiszen a gond nem a gyerek hozzáállásával, kommunikációjával, részvételével vagy nyitottságával van – hanem elsősorban a kérdéssel. Mégpedig, hogy ez a kérdés túlságosan nyitott. Olyan, mint a mi a helyzet? Vagy a mi újság? Ezek a kérdések ugyanis szinte megkívánják, megkövetelik, hogy az ember azt válaszolja: semmi extra…
Hogyan kérdezzünk, hogy választ is kapjunk rá?
Tegyünk fel sokkal konkrétabb, sokkal személyesebb, aktuálisabb kérdéseket. Ha tudjuk, hogy a kicsi fasírtban van egy osztálytársával, akkor kérdezzünk rá, hogy sikerült- kibékülni vele. Ha dolgozatot írtak, akkor kérdezzük meg, hogy nehéz volt-e, illetve, hogy milyen kérdések voltak. Vagy egyszerűen csak kérdezzük meg, hogy mi volt a legklasszabb dolog, ami ma történt vele, hogyan érezte magát az iskolában, stb.
Esetleg meséljük el, hogy nekünk milyen napunk volt, sokszor ez is elég, hogy válaszként ő is elmesélje a sajátját. Vagy egyszerűen csak engedjük el, hogy minden délután, hazafele a kocsiban azt várjuk tőle, hogy beszámoljon a napjáról, és beszélgessünk vele egyészen más témákról. Ha valami érdemleges történik az iskolában, akkor úgyis el fogja mondani, ha pedig nem akarja, akkor nyilván nem ennek a kérdésnek köszönhetően fogja meggondolni magát.
Kicsit olyan különben ez, mint amikor téged hív fel egy barátnőd vagy az édesanyád, és teszi fel azt a kérdést, hogy MIZÚJS. Ha ugyanis ez nem utal semmilyen konkrétumra, akkor mindannyian hajlamosak vagyunk elütni a választ. És nem csak akkor, amikor épp nem történt velünk semmi különös, hanem akkor is, amikor olyan nagyon sok minden történt, hogy azt sem tudjuk, hol kezdjünk bele a történetbe…
