Segítség! Nem megy a gyereknek a matek!
A matek sajnos sok kicsi- és nagyobb gyerkőc számára valódi mumus. Félnek a tanártól, szoronganak, ha dolgozat közeleg, és teljesen lefagynak egy-egy matek példa láttán, amit talán játszi könnyedséggel oldanának meg, ha nem lenne úrrá a jeges rémület. Miért okoz ennyi nehézséget és problémát egyeseknek a matematika? Miért olyan ijesztő a geometria és az algebra? Mit tehetünk szülőként, hogy oldjuk a gyerek félelmeit és hogyan segíthetjük hozzá, hogy matek órán is a képességeinek megfelelően teljesítsen? Ebben a bejegyzésben most ehhez adunk pár tippet, tanácsot.
Ne mondjuk, hogy nekünk se ment
Ha azt mondjuk a gyereknek, hogy annak idején bizony mi magunk is rengeteget szenvedtünk a törtekkel, ezzel csak igazoljuk a helyzetét, de hosszútávon nem segítünk neki átlendülni a nehézségeken. Ha ugyanis azt hallja, hogy anya/ apa is rossz volt matekból, akkor felhatalmazva érzi magát, hogy ő is rossz legyen matekból és máris megszűnik minden motivációja. Nem gond, ha beismerjük, hogy régen nekünk is gondot okozott a számok világa, de meséljük el azt is, hogy bennünket mi vezetett el a megoldáshoz.
Ne legyintsünk a félelmeire
A gyermek félelmeit, problémáit és szorongását szülőként kutya kötelességünk komolyan venni, még akkor is, ha felnőtt fejjel nem tűnik olyan kardinális problémának, mint például előteremteni a havi befizetendő számlákra a pénzt, vagy leszervezni egy komplett családi utazást. Soha ne kicsinyeljük le, ha elmondja, hogy retteg a tanártól vagy elsírja magát dolgozatírás előtt.
Oldozzuk fel
Teljes empátiával próbáljuk enyhíteni a szorongását, ássunk a mélyére és utána együtt keressünk rá megoldást. Miért fél ennyire? Mióta fél tőle? Pontosan mit érez? Mitől érezné jobban magát? Lehet, hogy a problémák hátterében egy kiváltó ok áll, amit ha azonosítunk, utána meg is oldódik.
Segítsünk vagy kérjünk segítséget
Nem minden szülőnek van ideje nap mint nap matekozni a gyerekkel, és nem is minden szülőnek van a kisujjában a terület- és kerületszámítás. Ha mi magunk nem tudunk segíteni, akkor célszerű megkérnünk valaki mást; ez lehet egy mérnök szakos egyetemista vagy akár egy profi tanár (ha szükség van rá, akkor egy pszichológus) is. A lényeg, hogy a gyerkőcöt ne hagyjuk magára a problémájával.
